23.fejezet: Az utazás

Kellemes zsibogott mindenem, mikor felébredtem, Damon elégedett, boldog mosollyal az arcán aludt el. Végigsimítottam a mellkasán, egészes a csípőéig, mitől megremegett, majd kinyitotta ragyogó szemeit, és lecsókolt. A hátát simogattam, miközben újból keringőzni kezdtem a nyelvével. Az egész éjszakát átszeretkeztük, csak reggel hatkor nyomott el az álom, az ötórányi alvást pedig egy vámpír is megérzi.
-    Jó reggelt, édes.
-    Imádom, mikor ezt mondod.
Sokáig tartott, még végre elszakadtunk egymástól, és tudtuk, hogy egyszer muszáj lesz kikelni az ágyból. Damon hamar magára kapta a ruháit, majd úgy feküdt vissza mellém.
-    El kéne utaznom, elintézni néhány papírt, eljössz velem az uncsi papokhoz?
-    Mehetünk. Úgyis téli szünet van a suliban.
-    Katherine?
-    Szerintem örülni fog, hogy elmegy a macska.
-    Cicus.
-    Fikusz…
Damon felöltöztetett, majd pörgetni kezdett, és ismét csókban forrtunk össze. Olyanok voltunk, mint két szerelemes tini, aki nem tud megmaradni egymás nélkül. Már az egész világ forgott, mikor végre úgy döntött, hogy lábra állít. A nyakába csimpaszkodtam, majd csókot leheltem az ajkára, és elkezdtem összepakolni. Damon eltűnt, és ahogy ismerem, két perc múlva itt lesz, összepakolt bőrönddel. A férfiak mindig könnyebben összepakolnak, mint a nők.
Mikor Olaszországba értünk, mind a ketten hulla fáradtak voltunk. Akárhogyan is nézzük, nem a szomszédban van. A nyilvántartásban Josef atya vezetéknevét viselem, szeretném felvenni az eredetit. Azért titkoltam a családnevem, nehogy kiderüljön mégiscsak élek. Valamint szeretném az összes holmimat is elvenni onnan, nem szándékozom tovább rabot játszani.
Egy hotelben szálltunk meg, Damon franciaágyas szobát kért, mondván nem akar egyedül hagyni. Én nem bántam, hogy vele kell aludnom, imádok a karjaiban elszenderedni. Luxuslakosztályt kaptunk, ami abból állt, hogy külön bárszekrényünk volt, és pezsegős kádunk.
-    Mi is ennek a kádnak a neve?
-    Jakuzzi. Mindig elfelejtem, hogy múlthoz ragadt vagy.
Kiöltöttem rá a nyelvem, majd töltöttem magamnak egy pohár whiskyt. Damon mögöttem állt, majd átölelt, és a nyakamat kezdte csókolgatni. Kicsit úgy éreztem magam, mintha a szeretője lennék, valahogy olyan érzésem volt, mintha egy kéjutazáson lennék.
-    El kéne foglalnunk magunk valamivel.
-    Nekem lenne néhány ötletem…
-    Rögtön gondoltam, de sajnos azok nem férnek bele a tizenhatos karikába.
-    Mióta vagy te tizenhat?
-    Mostantól, úgyhogy kezelj úgy, mintha fiatalkorú lennék.
-    Akkor meg foglak rontani.
-    Hülye.
Azonnal az ágyban találtam magam, Damon vadul csókolt, teljes testsúlyával rám nehezedett, majd a nyakamba harapott. Fogalmam nem volt, hogy ezt miért csinálta, hisz már rég nem voltam ember, majd hirtelen leesett. Melegség járta át a testem, úgy éreztem, hogy áramot vezettek az ereimbe. Damon olyan erős vágyhullámot küldött rám, hogy remegtem tőle.
-    Fejezd be…
-    Nem jó? – kérdezte gúnyosan.
-    D…Damon…Fáj… - buggyantak ki a könnyeim.
-    Tehetek én róla, hogy bepánikoltál? Engedd el magad.
Képtelenség volt elengednem magam, minden izmom feszült, görcsölt a lábam, a kezeimben semmi erő nem volt. A kellemes bizsergés kezdett kínná válni, nem tudom mit csinált Damon, de nagyon rossz.
-    Nem megy. Damon, állítsd már le! Elég, szabadíts meg ettől!
-    Ha hisztizel, csak rosszabb lesz. El kell engedned magad, mert az agyad fájdalomnak fogja fel.
Damon lágyan megcsókolt, már nem nehezedett annyira rám, folyamatosan engedte a testem ki a szorításból. Olyan volt, mint mikor hónapokig gipsz van rajtad, és amikor kiszeded a sínből a lábad, akkor rögtön összehúzódik az izom, mert nincs ami tartsa. Velem is ugyanez történt, csak nekem az egész testem rántódott össze. Próbáltam csak Damon csókjára figyelni, átélni az élvezetet, amit kutató nyelv okoz, sikerült is feloldódnom, majd hatalmasat roppant a kezem, és felsikítottam a fájdalomtól. Sikerült még jobban pánikba esnem, rázkódtam, úgy éreztem eltörik az összes csontom.
-    Bocsi, édes. – Súgta Damon, majd fejbevágott.
Minden homályosodni kezdett, mintha valaki egy hatalmas kanállal összekeverte volna a világot, majd sötétség lett.
Reggel ébredtem fel, akkor is csak arra, hogy fázom. Egy lepedőbe voltam bebugyolálva, nem volt rajtam semmi csak fehérnemű, az ágy úgy nézett ki, mintha birkóztak volna benne. Hallottam, hogy Damon tusol, kikászálódtam az ágyból, majd elbotorkáltam a fürdőszobához. Nem zavart, hogy foglalt, úgy is láttam már meztelenül Damont. Mikor meghallotta, hogy kattan a kilincs, gyorsan a dereka köré csavarhatott egy törölközőt, mert a víz még mindig folyt, és ő sem volt száraz, mikor beléptem. Azonnal a karjaiba vetettem magam - az ajtóban hagyva a huzatot -, és nekinyomtam a csempének. Hamar változott a felállás, én lettem a beszorított, és ő a beszorító. Leszedte rólam a vizes fehérneműt, majd ismét csókolni kezdett. A víz kezdett kicsit hideg lenni, melegebbre is vettem, így szép kis gőzt teremtettem. A víz kellemesen folyt végig a testemen, Damon keze pedig követte a vízsugarat.
-    Ez az a pillanat, amikor megrontasz?
Damon csak nevetgélt, majd újra az ajkaimra tapadt. Kezem felfedezőútra indult, végigsimogatva a mellkasát, majd a hátán, és mikor a combjához ért a kezem, Damon ellépett előlem, majd kisétált a szekrényhez, és tusfürdőt kezdett keresgélni. Sokáig tanakodott, majd két üvegcsét is hozott magával.
-    Nem tudtam eldönteni melyik legyen. Epret kér a kisasszony, vagy rózsát?
-    Rózsát.
-    Fordulj meg.
Damon mindenhol beszappanozott, még olyan helyekre is nyúlt, ahova nem akartam, hogy nyúljon, de nem nagyon érdekelt, hogy mit szeretnék. Ennyire még soha az életbe nem voltam kisuvickolva, féltem is tőle, hogy még a bőrt is ledörzsölte rólam. Az érintése persze lágy, néha pedig szenvedélyes volt, de sosem engedett túl közel magához. Húzott egy határt, amit nem engedett átlépni.
-    Én is megmossalak?
-    Már lemaradtál róla. Kellett neked olyan sokáig aludni.
-    Nem árt ha tiszta vagy…
-    Erről lecsúsztál, édes.
Damon bebugyolált egy törölközőbe, majd a karjába kapott, és visszavitt a szobába. A legszolidabb ruháimat választotta ki, úgyis templomba mentünk. Ő ugyanúgy nézett ki, mint mindig. Talpig feketébe volt, mint egy kaszás. Szép kis hívő vagyok, épp az ördögöt akarom becsempészni a templomba.
Damon a temetőben maradt, nem kívánkozott túlságosan a papok közé. Én azonnal az érsek szobájában jelentem meg, nem kis riadalmat okozva. A szentatya majdnem felborult a székkel, mikor megpillantott, majd kiküldte a vendégeit, és hellyel kínált. Bár a jó oldalra sorolja magát, mégis az egyik legkétszinűbb ember, akit ismerek.
-    Nem cseverészni jöttem. Szeretném visszakapni a nevemet, úgyhogy írja alá a papírt, és már itt sem vagyok.
-    A sátán szállt meg leányom. Miért nem maradsz itt, és nyersz üdvösséget a jócselekedeteiddel?
-    Gondoljon amit akar, nem érdekel. Írja alá a papírt.
-    Nem úgy megy az.
Éles fájdalom hasított a mellkasomba, a padlóra fröccsent a vérem, majd eszméletem vesztettem.

Damon:

Lövés hallatszott az épületből, azonnal Elizabeth segítségére siettem volna, ha Josef atya nem áll épp az ajtóban. Mosolyogva sétálni kezdett felém, de lepisszegtem, mielőtt belekezdhetett volna az üdvözlésembe.
-    Nem érek most rá. Elizabethet lelőtték, úgyhogy most lecsapom a fejét az érsekúrnak.
-    Ez Isten háza, nem folyhat a vér.
-    A fene egye meg a hülye istenüket, hogy nem kell neki véráldozat. Nem fogom hagyni, hogy bántsák.
-    Nem kérlek erre, csak szeretném, ha nem ölnél meg senkit.
-    Majd megpróbálom.
Hallottam, ahogy Elizabethet a szobájába hurcolják, így az elszámolással kezdtem. Illedelmesen kopogtam az ajtót, és addig nem nyitottam ki, amíg be nem invitáltak. Mikor elhangozott a jöjjön be szó, azonnal az érsekúr torkának estem. Nem kellett, hogy behívjanak, hisz itt nem lakik senki, de hatásos belépőt akartam.
-    Maga is egy sátánfajzat?
-    Hát nem vagyok angyalka, de szerintem maga ördögibb, mint én. Na jó, mégse, de azért maga se egy szent.
-    Dühíti, hogy a szukájára lőttem?
Erősítettem a szorításon, a pökhendi férfi rögtön szembesült azzal, hogy nem jól fogalmazott. A hatalmon elvesz egyesek eszét, ebből a pasasból egy diktátor válna, ha vámpírrá tenné valaki.
-    Milyen szukáról beszél, maga idióta? Nem kutyák vagyunk, hanem emberekhez hasonlító szörnyek. A csajom, a kedvesem, a párom, vagy valami…
-    Mit akar tőlem?
-    Nem szép dolog lelőni egy nőt, az az igazságos, ha én is bántom magát.
Elmondta nekem az egész miatyánkat, majd az életérért kezdett rimánkodni, könyörgött, hogy kegyelmezzek meg isten alázatos szolgájának. Te jó szent úristen, ennyi badarságot! Megragadtam a fegyvert, majd jó lábon lőttem, és felviharoztam Elizabethhez. Néhány akadékoskodó papot megtanítottam repülni, felkaptam az ájult „szarkalányt”, majd hazafutottam vele. Kioperáltam belőle a fagolyót, mintha szakavatott sebész lennék, majd megitattam egy kis hamcsival, mitől azonnal észhez tért.
-    Szerbusz, szépségem!
-    Hányan haltak meg?
-    Hárman. Ők ugrottak ki az ablakon, nem én dobtam ki őket…
-    Persze.
-    Aludj szivi, mert gyógyulnod kell.
-    Maradsz?
-    Dolgom van, de utána vigyázom az álmod.
Nem árt, ha kicsit romantikussá varázsolom az estét, úgyis Elizabeth azért rángatott el, hogy megtudjam milyen a párjaként. Átlátok rajta, arra ment ki ez az egész, hogy becsalogasson a gödörbe. Már nyakig benne vagyok, de ez most mindegy. Ha visszatértünk kifogom dobni Katherine-t, de ehhez felkell szívnom magam, és nem akarom, hogy az Elizabethel folytatott románcom bekavarjon. Ha együtt leszünk, úgy is megfogom dönteni egy párszor, addig meg tud várni.

Elizabeth:

Édes illatra ébredtem, vanília, vagy valami hasonló illat terjengett a szobába. Nem tudtam megmozdulni, a szemem is le volt kötve. Elraboltak? Rángatni kezdtem a köteleket, de azok nem akartak elszakadni.
-    Nyugi, nem kell idegeskedni.
-    Damon, eressz el!
-    Nem. Ez része a játéknak.
Nem tudom milyen elmebeteg játékot eszelt ki, de nekem már most nem tetszik. Éreztem, ahogy besüpped az ágy a lábamnál, majd megéreztem Damon illatát, rögtön azután pedig testének súlyát. Keze a csupasz testemen kalandozott, csak fehérnemű volt rajtam. Szájával a nyakamat kényeztette, hamar rátalálva a forradásra, addig ingerelve, ameddig sikítással nem válaszoltam. Ekkor levette a szememről a kötést, és kiszabadított a kötelekből, majd lágyan megcsókolt. Hevesen csókoltam vissza, és magam alá fordítottam. Én is meglepődtem, hogy ennyire vadul válaszoltam, de abban a pillanatban fontosabb volt Damon teste, mint a szégyenlősködés.
-     Igyunk valamit. – Suttogott Damon.
Leszálltam róla, majd odasétáltam a pulthoz, de szerelmem nem engedett választani, kötelezett rá, hogy az általa kevert koktélt fogyasszam. Alig lehetett érezni az alkoholtartalmát, ezek a legveszélyesebb italok, könnyen az ember fejébe szállnak.
Kellemes zene szólalt meg a magnóból, Damon táncra invitált. Csodás volt lejteni vele, nem létezett semmi, csak a szeme, az ajka, és a kezei, amik a hátamon simogattak. Néha összecsókolóztunk, de épp csak súroltuk egymás ajkát, Damon nem engedett többet.
Belöktem az ágyba, majd a hasára ültem, és letéptem róla az inget.
-    Ez volt a kedvenc ingem – suttogta panaszosan Damon.
Megrántottam a vállam, majd a nyakára csaptam le, és most én ingereltem az ő harapásnyomát. Damon lélegzete elakadt, majd próbált lelökni magáról, de erősen küzdöttem a fennmaradásért. Kicsit olyan volt, mint mikor a cowboy a dühös bika hátát próbálja megülni. Damon torkából nyögések törtek fel, a bőrömbe karmolt, de én már csak azért sem engedtem el. Pont a megfelelő pillanatban szakadtam el nyakától, Damon úgy kapkodta a levegőt, mint aki kilométereket futott. Elfeküdtem rajta, teljesen hozzápréselődtem, olyan szenvedélyesen csókoltam meg, ahogy csak tudtam, Damon ki is akadt. Levágott magáról, majd a pulthoz ment, és hatalmas kortyokat ivott a whiskysüvegből.
-    Fürödjünk meg a jakuzziban. Még sosem voltam benne.
-    Ahogy óhajtod.
Damon eltűnt a fürdőszobában, erősen küzdött az ellen, hogy ne támadjon le, de úgyis én fogok nyerni. A teste elárulja, hogy mit szeretne, én pedig azon leszek, hogy még jobban felkorbácsoljam a vágyait.
A víz isteni volt, teljesen ellazított, egy pillanatra meg is feledkeztem róla, hogy Damon is ott van. Ő elég feszültnek tűnt, gondolom szívesen kielégült volna már, csakhogy valami hülye szabálya miatt ezt nem lehet. Odakúsztam hozzá, majd csókolgatni kezdtem, egy pillanatra el is gyengült, és az ajkaim után kapott, majd ellökött. Nem engedtem, hogy felém kerekedjen, visszahúztam magam hozzá. Damon elvesztette a fejét, teljesen magához láncolt a karjaival, a csókja néha harapásba fordult át, majd mint aki megvilágosodott, ellökött, és kislisszolt a kádból. Én is követtem, de nem engedte, hogy a közelébe menjek, csak a kezembe nyomott egy poharat. Lehúztam a tartalmát, ami azonnal fejbevágott, majd forogni kezdett a világ. Éreztem, ahogy a puha ágyban vagyok, valaki betakar, majd az álom magával ragadott.
Mikor felébredtem Damon édesen tekergette az egyik hajtincsemet, teljesen belefeledkezett ebbe, észre sem vette, hogy felébredtem. Mikor tudatosult benne, hogy ébren vagyok, azonnal csókokkal látott el.
-    Mi az istent adtál tegnap?
-    Ütős volt, mi? Muszáj volt leállítanom téged, kicsit túlpörögtél.
-    Miért nem engedted?
-    Mit csinálunk ma?
Ennél világosabban nem is kerülhette volna a témát, nem értettem, hogy miért csinálja ezt. A múltkor ő ajánlotta fel, hogy feküdjünk le, most meg elutasít. Kiigazodhatatlan ezen a téren.
-    Járjunk egyet úgy a városban, hogy nem kell attól tartanom, valamelyik pap felfigyel rám.
Olaszországban meleg volt, míg otthon már jócskán a télben voltunk. Damon kedvenc fehér ruhájában jöttem, boldog voltam, élvezettel szívtam magamba a D vitamint. Mivelhogy én nem ismertem Emily Bennettet, én magamnak szerkesztettem napgyűrűt, ami tökéletesen működött. Volt is nagy riadalom a papok között, mikor nappal megjelentem.
Kézen fogva sétálgattunk Damonnal, mint két szerelmes pár, andalogva a parkba. Minden a terv szerint haladt, pontosan így képzeltem az utazást. Be akartam neki bizonyítani, hogy jó döntés lenne engem választani, boldog lehetne velem.
Hamar eljött az este, hosszú órákat sétálgattunk, múzeumokat néztünk, normális életet éltünk. Fáradtan dőltem le az ágyra, Damon azonnal mellék kuporodott.
-    Úgy elfáradtam. Nincs kedved ellazítani?
-    Mire gondolsz, virágszál?
-    Nagyon jól tudod, hogy mire gondolok.
-    Nem vagy éhes, ne rendeljek valamit? Gyümölcs, pezsgő, kaviár?
-    Ne tereld a szót, Damon! Miért nem akarsz?
-    Mit nem akarok?
-    Engem.
Feldühített, hogy folyton lekoptatott. Nem vagyok elég jó nő neki? Az önérzetembe taposott az, hogy nem tudom felizgatni kellőképpen. Katherine csak megcsókolja és máris az övé, nekem meg szenvednem kell, hogy lefeküdjön velem.
Durcásan hátat fordítottam neki, ez általában bejön, ilyenkor mindig ki akar békíteni. Ez most sem volt másképp, azonnal durozsolni kezdett a fülembe.
-    Ne durcizz már!
-    Én szeretnék veled lenni, te miért nem vágysz rám?!
-    Attól még, hogy kétszer lefeküdtünk, meg azt mondtam neked, hogy szeretlek, még nem változik semmi. Én Katherine-nel vagyok, te meg egyedül. Néha kicsit összefekszünk, aztán ennyi. Megmondtam, hogy várj, mert nem olyan könnyű lezárnom ezt magamban, te meg nyafogsz, és erőszakoskodsz.
Bevágtam magam mögött a fürdőszoba ajtaját, majd lerogytam a kád mellé, és sírni kezdtem. Nem hiszem el, hogy már megint ez történik. Soha többé nem engedem, hogy boldog legyek, ha ekkora szar a pofára esés. Fuldokolni kezdtem a sírástól, a lábaim elzsibbadtak, apró pontok táncoltak a szemem előtt. Damon betörte az ajtót, majd leütött.
Fájt a fejem, mikor reggel felkeltem, nagyon rossz ötlet volt leütni. Az ágy bevetette mágneses erejét, nem akarództam kimászni belőle.
-    Pakolj, mert indulunk.
-    Nem akarok.
-    Leszarom.
Szíven ütött, ahogy Damon beszélt velem, olyan lekezelő és bunkó volt, mintha egy rossz ismerőse lennék csak, akit a háta közepére se kíván.
-    Most mi bajod van?
-    A hülye hisztid. Biztos a lelki bajaid miatt, folyton pánikroham jön rád.
-    Ezért vagy bunkó?
-    Valahogy edzeni kell, nem?
-    Minden bajom forrása te vagy, úgyhogy inkább te csak fogd be, és ne játszadozz velem. Mondd el, hogy mit akarsz tőlem, mit érzel irántam, és mit fogsz csinálni Katherine-nel!
-    El fogom hagyni, csak lelkileg fel kell készülnöm rá. Azt még nem tudom, hogy mi lesz velünk, de te is tudod, hogy mit érzek irántad. Ne könyörögj, mert nem mondom ki.
Őszinte volt, ezt értékeltem, és igaza van abban, hogy várnom kell. Türelmes leszek, és akkor megkapom azt, amire a legjobban vágyom. Tényleg kicsit önző voltam, figyelembe kellett volna vennem, hogy mennyire nehéz ez neki, mégiscsak Katherine volt az első szerelme.
Összeszedtem a cuccaimat, majd bepattantam Damon autójába, készen arra, hogy elszenvedjem a sok kínt, amit Katherine fog nekem okozni.