25.fejezet: Utazás a hegyekbe

Reggel összepakoltam mindent, Damon szobájában még sötétség volt, bizonyára húzza a lóbőrt. A repülőtér nincs közel, semmi kedvem gyalogolni. Damon slusszkulcsát leakasztottam a kallantyúról, majd bepattantam a verdába, aminek fel volt hajtva a teteje, és inkább nem próbáltam meg leszedni, mert a végén még elrontanám, és akkor Damon tuti kinyírna. Az autó kellemesen felmordult, majd óvatosan kiparkoltam a garázsból, és ráhajtottam a földes útra. Nagyon huplis volt, még jó, hogy nem ettem semmit. Már az országúton jártam, mikor valami mocorgást hallottam.
-    Jó, hogy te vezetsz, úgy is álmos voltam.
Reflexszerűen beletapostam a fékbe, mitől a még kissé kómás Damon a földre zuhant. Halkan szitkozódott valamit, majd előre mászott.
-    Mi az istent keresel te itt?
-    Tudtam, hogy hazudsz. Pofátlan szarka, volt képes ellopni a kocsim?
-    Dupla szívás lett volna neked. A poén viszont az, hogy nekem van jegyem, neked meg nincs.
-    Fogadunk? – Lobogtatott Damon egy jegyet a kezébe.
Nem hiszem el, hogy képtelenség lerázni, egyszerűen felfoghatatlannak tartom, hogy miképp jött rá, hogy átvágom.
-    Király…
-    És képzeld, pont a tiéd mellé szól. Hát nem szupcsi?
Damon úgy mondta a szupcsit, mint én Jhonnak, csak azzal a különbséggel, hogy én még a hajamat is dobáltam mellé. Damon a visszapillantóba nézegette magát, majd nagyokat kezdett nyelni.
-    Rosszul vagyok.
Azonnal félreálltam, majd kiugrottam a kocsiból, nincs kedvem nézni, hogy összehányja magát. Mikor viszont visszasétáltam a volánhoz, szerelmem sehol nem volt. Öt perc után jelent csak meg, véres szájjal, amit precízen letörölgetett egy zsebkendővel.
-    Csak egy kis vér kellett.
-    Részeg disznó.
-    De azért szeretsz, ugye?
Nem válaszoltam semmit, csak az útra meredtem, és próbáltam kizárni a fejemből a dudorászó Damont.
A reptéren már várt Tomi, és két másik fiú. Az egyik egy igazi izomkolosszus volt, kopasz fejét megcsillant a lámpa fénye, a szemei sötétek voltak, akár csak a szemöldöke, és valami természetellenes elégedettség tükröződött a mosolyából. A másik fiú egy okostojás, iskola elsőnek tűnt, szépfiú, aki igazából olyan sötét, mint egy barlang. Damon lemaradt, mintha nem ismerne, csak akkor meg nem tudom, hogy minek akar velem jönni.
-    Sziasztok. És hol van a többi lány?
-    Szerintem így is jól fogunk szórakozni. – Vigyorgott a kopasz srác.
-    A kopasz súlyemelő, Eric, a magas, számítógépzseni pedig Ben. Veled mi újság? – Mutatta be a haverjait Tomi.
-    Megvagyok. Nem baj, ha megnézem a boltokat?
-    Dehogy.
Odasétáltam az újságoshoz, ahol Damon épp egy sexújságot vizslatott. Mikor odaértem mellé, kajánul elmosolyodott, és becsukta a Playboyt. Legszívesebben megetettem volna vele az újságot.
-    Szép kis álca…
-    Féltékeny, cukorfalat.
-    Ne becézgess. Miért nem jössz oda?
-    Kíváncsi vagyok, miképp viselkednek, ha védtelen vagy.
-    És akkor hogyan éred el, hogy behívjanak a házba? Tomi tudja, hogy mi vagyok, bizonyára verbéna van bennük.
-    Majd te kitalálod.
Damon olyan segítőkész, és annyira lovagias, hogy az már fáj. Persze, én találjak ki mindent, ő meg csak lazán eléldegél majd a nyakunkon. Nem hiszem el, hogy ekkora… Mindegy, majd csak kibírom valahogy.
Már a repülőn voltunk, mikor Eric „véletlenül” megfogta a fenekem, de nem akartam ott balhét csapni. Majd ha leszállunk tisztázom vele a dolgokat. Damon viszont nem állt messze attól, hogy balhét rendezzen, ropogtatta az ujjait, miközben leült mellém.
-    Ne ölj meg senkit!
-    Ez rajtuk áll. Az egyik már rendelt egy kézeltörést. Az én csajomhoz ne nyúljon senki.
-    A csajod vagyok?
-    Leszel.
A szokásos. Most honnan tudjam, hogy csak szédít, vagy igazat mond? Lehet, hogy majd csak egy fél év után dönt úgy, hogy a barátnője legyek, addig meg kiéli magát. Hülye pasik.
-    Azt akartad, hogy takarodjak ki a szobádból, most meg egy faházban akarod vele tölteni az idődet. Nem értelek.
-    Csak téged idegesítelek.
-    Ne is tudom, hogy kettőnk közül ki is az ideges most.
Damon csak halkan mérgelődött magában, majd ismét a sexújságát kezdte nézegetni. Olyan ideges lettem, hogy a pír kiült az arcomra, majd kikaptam a kezéből az újságot, és a szatyromba süllyesztettem.
-    Inkább azt találjuk ki, hogy hogyan vágjuk át őket, ne most élvezkedj.
-    Mi a terved, édes?
-    Egy kirabolt turista leszel, aki menedéket keres.
-    Úgy nézek ki, mint egy csóró idióta, akit simán ki lehet rabolni?
-    Te vagy a hiszékeny szépfiú. Na, lécci.
-    Hogy én mibe bele nem megyek érted…
Visszaadtam neki az újságját, aminek úgy megörült, mint a gyerek a kisautójának. Direkt megjátszotta magát, mert tudja, hogy nem szeretem, ha csajokat nézeget. Melyik lány szereti, ha a pasija meztelen nőket bámul?
A faház borzasztóan mesze volt a várostól, mélyen az erdőben. Gyönyörű volt, hatalmas nappalival, mint egy kis villa, csak minden fából készült, és nem volt emelte. A teraszon egy jakuzzi is volt, amiben finom meleg víz bugyogott. Már mindenki választott magának egy szobát, mikor a csengő megszólalt. Damon didergett odakint, egy szál ingben, és hótól lucskos nadrágban.
-    Kiraboltak. A szüleim csak a hét végén tudnak értem jönni, nem lakhatnék itt? Amint megjönnek, kifizetem a díját a lakhatásnak.
-    Ez nem csöves szálló.
-    Tomi, kérlek. Nem hagyhatjuk megfagyni. A kedvemért…
-    Jól van, de legyen pénz ha jönnek a szüleid, mert kiverem belőled az életet is.
Damon csak mosolygott, majd rám kacsintott, mikor Tomi elfordult, de a küszöbnél megakadt. Engem behívtak a fiúk, őt nem.
-    Engedélyt kaptál, mit ácsorogsz odakint? Gyere már be te szerencsétlen.
Morogta Eric, Damon abban a pillanatban át is lépte a küszöböt, és féltem, hogy a kopasz fiúnak esik. Ben elrángatta mellőlem Damont, és kiosztotta neki a mellettem lévő szobát.
Körbeültük a kanapét, Eric hozott egy sörösüveget, majd üvegezni kezdtünk. Én először tiltakoztam, de végül belementem, hátha megcsókolhatom Damont. Eric pörgetett először, és az üveg Damonnal állt meg.
-    Fürödj meg a hóban.
-    Meg fog fázni.
-    Már úgy is vizes a ruhám.
Damon megtette, amire kérték, és meg azonnal betakartam egy pokróccal. Megvált az ingjétől, amitől majdnem elájultam. Erősen az üvegre koncentráltam, rá se néztem a félmeztelen Damonra. Nem tudom, hogy hogyan csinálta, de az üveg Ericre mutatott, akinek el kellett tűrnie, hogy szerelmem körmöst adjon neki. Én tudtam, hogy ezt a fenékmegfogásért kapja, így még viccesebb volt. Majdnem kifeküdtem, mikor Eric azt kérte tőlem, hogy csókoljam meg Tomit. Damon arca kifejezéstelen volt, de a szemei szikráztak. Nyomtam egy puszit az arcára, mire mindegyik fiú elképedt, csak Damon mosolygott elégedetten.
-    Nem fektetted le a szabályokat.
Szerelmem azonnal vette az adást, a mosolya még szélesebb lett, a fiúk csak mérges pillantásokkal díjazták. Tomi fekvőtámaszoztatta Bent, aki nyerstojás-evést rendelt el Ericnek. Örültem, hogy egymást szívatják, addig jó, amíg nem engem pörgetnek. Eric kipörgette Damon, akinek macskát kellett imitálnia, mivel olyan nyalizós, mint egy macska. Ez már csak ezért is vicces volt számomra, mert mindig Cicának hívom. Damon fintorogva nyávogott párat, majd megpörgette az üveget.
-    Jól van, akkor csókolj meg rendesen, Elizabeth.
Eljátszottam, hogy mennyire undorodom, de legszívesebben a karjaiba omlottam volna. A fiúk megunták a pörgetést, főleg, hogy mindig kibújtam a kérések alól. Szkander bajnokságot rendeztünk, és érdekes módon egyik fiú sem lepődött meg azon, mennyire erős vagyok. Remélem Tomi nem mondta el nekik.
Borzasztóan jól éreztem magam a jakuzziban, szerencsére csak Damon csatlakozott hozzám. Nem bírtam ki, lecsókoltam, remélvén hogy egyik fiú sem látja meg.
-    Olyan jól csókolsz. Nehéz volt eljátszani az ellenkezőjét.
-    Tudom.
Simított végig a hátamon Damon, majd a nyakamba csókolt. A kezem végigvándorolt a felsőtestén, majd hírtelen a jakuzzi oldalának csapódtam. Pont abban a pillanatban lépett ki Eric a teraszra, pont nem látott semmit. Lefröcsköltem Damont, amiből egy jó kis fröcskölő csata lett.
-    Jövök én is, szeretek szép lányokkal játszani.
Annyira taszított ez a fiú, mint Jhon bácsi, ha nem jobban. Most a combomat fogta meg, amit egy pofonnal díjaztam. Eric sértetten betrappolt a házba, én inkább odabújtam Damonhoz, és a combomra húztam a kezét.
-    Így sokkal jobb.
-    Most már tuti, hogy eltöröm a kezét.
-    El kéne menned ruhákat venni, nem?
-    Miből? Adjam el a gyűrűmet? Elviekben én most csóró vagyok.
-    Adok pénzt.
-    Eljátszom, hogy veszek valamit, a bőröndöm a szekrényedben van. Vigyázz magadra, jó?
-    Jó.
A fiúk persze nem örültek neki, hogy pénzt adok kölcsön neki, de nem igazán érdekelt, hogy mit mondanak. Damon még el sem ment, de már most hiányzik.
Visszamentem a vízbe, ahol Eric már várt.
-    Na mi a szitu, Cicus?
-    Nem vagyok a Cicusod.
Damon hívhat csak a cicájának, vagy én őt, de ez a kopsz majom nem becézgethet engem. Legszívesebben a torkának ugranék, és kiszívnám az össze vérét, majd… Nyugi Elizabeth!
-    Nem csinálunk valamit?
-    Én nem vagyok olyan lány.
-    Van barátod?
-    Van.
Damon még hivatalosan nem volt a barátom, de ezt neki nem kell tudnia. Azt mondta, hogy én leszek a kedvese, csak majd egy kicsit később. Eric a jakuzzi szélének nyomott, és gusztustalan nyelvét áttuszkolta a számba. Legszívesebben leharaptam volna, de nem akartam leleplezni magam.
-    Eressz!
A majomember a falnak vetődött, én pedig berohantam a szobába. Minek kellett elhozniuk ezt az idióta barmot? Átvettem egy száraz ruhát, és vártam, hogy Damon végre „haza” jöjjön.
El is szunyokáltam, csak arra eszméltem fel, hogy valaki simogatja a karom. Amint megláttam Damont, azonnal a hasára ültem, és szenvedélyesen megcsókoltam. Damon nem tudta hova tenni a vadságomat, így csak viszonozta. A pólóm alá nyúlt, végigsimítva csupasz  hátamon, majd ugyanezt megcsinálta előröl is.
-    Imádlak. – Súgtam neki.
-    Tudom.
-    Nem szabadna ezt csinálni.
-    Tudom. Amúgy hogyan is hívják a barátod?
-    Ha hallottad, akkor miért nem mentettél meg?
-    Kíváncsi voltam, meg tudod-e védeni magad. Szóval ki a barátod?
-    Damon Salvatore.
-    Mások előtt undorodnod kell tőlem, úgyhogy szívd magadba ezt az éjszakát.
-    Miért, mi lesz most?
-    Ki tudja?! Mi legyen?
Ismertem már ezt a mosolyt, ezeket a cirógató ujjakat, tudtam, hogy mit akar. Kigomboltam az ingjét, amit Bentől kapott, hogy ne meztelenül menjen a városba, majd a szoba sarkába hajítottam. Damon is letépte rólam a fölsőt, ami széthasadt, így legfeljebb már csak törlőrongynak jó. Minden érintése gyengéd volt, mégis vágykeltő. Felült, így az ölébe csúsztam, ami olyan volt, mintha megnyomtam volna nála az” azonnal teperjük le Elizabeth” gombot. A csókja néha már harapássá fajult, de így csak még jobban vágytam rá. A nyakamba harapott, úgy szívta a vérem, mintha ember lennék, még engem kitöltött a felülmúlhatatlan öröm érzete. Mindenem lüktetett, a szám kiszáradt, a nyakam égett, de nem érdekelt. Ujjaim Damon hajtincseit szorította, közel nyomva a fejét a nyakamhoz.

Damon:
Mindig elvesztem az eszem, ha Elizabeth a közelemben van, most is olyan sok érzelmet sugároztam belé, hogy elájult a gyönyörtől. Óvatosan betakargattam, nehogy felkeltsem, majd elmentem fürödni. Még percekig a számban éreztem a vérét, ami vámpír létére nagyon finom volt. Eltartott egy ideig, míg lenyugodtam, de a hideg víz szerencsére lehűtött.
Kimentem az italozgató házigazdáimhoz, akik már jó mámoros állapotban voltak.
-    Hiába állítja az ellenkezőjét, minden nő „olyan” belül. – Dörmögött Eric.
Ez a pöcs már kivívta nálam a gyűlöletet, és alig várom, hogy Elizabeth engedélyt adjon arra, hogy letépjem a fejét.
-    Ne becsüld le, mert nem hülye. – Figyelmeztette a kertészfiú.
-    Majd én megpuhítom.
Hát én a koponyádat fogom megpuhítani, ha nem veszel vissza az arcodból. Ha egy ujjal is hozzányúlnak, én nagyon, de nagyon megkínzom őket.
-    Te inkább fogd be! Jól elcseszted, hogy letámadtad. Hagyjuk, hogy megnyugodjon. – Osztotta az észt Ben.
-    Te is le akarod fektetni, mi? – Fordult felém Eric.
-    Le ám! – Vágtam rá azonnal.
A különbség az volt, hogy engem szeret Elizabeth, ahogy én is őt, nem akarom bántani, de ezek a férgek csak megfektetni akarják. Jobb lesz, ha azonnal elhúzunk innen, mert ha rajtam múlik, akkor vér fog folyni.
Visszamentem Elizabethez, és felráztam az álmából. Ködös tekintettel nézett rám, még mindig az érzés kavalkád hatása alatt állt.
-    Szívem, el kell mennünk innen.
-    Miért?
-    Ezek nem megbízhatóak.
-    Paranóniás vagy.
-    Nem vagyok az. Kérlek.
-    Hagyjál már, Damon. Ha nyomulnak, majd leállítom őket. Menj inkább a szobádba.
Túl zaklatott voltam ahhoz, hogy aludni menjek, így az erdőbe vetettem magam, és étel után néztem. Elizabeth folyton megüti a bokáját a makacssága miatt, nem értem, hogy miért nem támaszkodik rám. Olyan jóhiszemű tud lenni, hogy az már fáj. Mondjuk, egy toronyba zárva lehet, hogy nekem is fura személyiségem lenne. Barátságosan fogadott minden idegent, ez fényt vihetett a szürke hétköznapokba, csak azt nem fogja fel, hogy a világ veszélyes. Minek kell történnie, hogy végre észhez térjen?

Elizabeth:
Nem értettem, hogy miért ilyen bizalmatlan Damon, a fiúk közül csak Eric a szemét, a többiek normálisak. Kóválygott a fejem Damon erejétől, így kibotorkáltam egy pohár vízért. Éles fájdalom hasított az oldalamba, majd két erős karba zuhantam. Magamnál voltam, de nem bírtam mozogni. Eric tartott, éreztem az illatát, a vasfű viszont túl sok vízzel volt hígítva, így nem ájultam el. Lelökött egy kanapéra, majd mind a három fiú körém állt, és Ben megkötözte a kezem. Beleharaptam a csuklójába, minek hála kaptam egy pofont, amitől eleredt az orrom vére. A számat is bekötötték, majd Eric lesmárolt, még a másik két fiú levette a ruhám. Nem volt bennük vasfű, úgyhogy tudtam volna irányítani őket, ha a szemembe néznének, de sajnos nem elég hülyék. Eric büszkén elmosolyodott, majd suttogni kezdett.
-    Mondtam, hogy olyan lány vagy.
A fiúk kórusban elröhögték magukat, majd elkezdtem megválni a ruháiktól. Tehetetlen voltam, úgy ahogy Damon mondta: egy védtelen nő. Damon, ments meg!