26.fejezet: Az egyszemélyes felmentő sereg

Felváltva csókolgattak, és olyan helyeken fogdostak, ahol eddig még csak Damon nyúlt hozzám. Sikerült valahogy kiszednem a számból a kendőt, de hiába sikítoztam, senki nem hallotta meg. Nem véletlenül volt ilyen eldugott helyen ez a ház. Annyira hülye voltam, hogy nem tűnt fel, miért nem jön több lány. Mérhetetlenül csalódtam Tomiban.
-    Eresszetek el!
-    Ne sipákolj már. Betömjem valamivel a szád? – Vihogott Eric.
-    Dögölj meg. Tomi, Tomi, miért?
-    Ezt kell tennem.
Kell? Azonnal berémlett Katherine ígérete: Akkor jelenek meg, mikor a legboldogabb vagy. Azért nem volt vasfű a szervezetükben, mert Katherine megbűvölte őket. Talán Ericet nem, de Tomit, és azt a számítógépzsenit biztosan.
-    Mit szeretnél, ki kezdje?
-    Hagyjatok békén! Segítség! Segítség!
-    Azonnal fejezzétek ezt be! – Dörrent Damon hangja az ajtóból.
Most csúnya vérfürdő lesz, és nem lesz időm szólni neki, hogy csak behatás alatt vannak.
-    Nem ér engem kihagyni a buliból.
Akkorát koppantam, hogy még a világ másik oldalán is hallották. Damon megőrült? Eric két lábra állított, és odalökött az előbb érkező karjaiba. Meglepődtem, hogy meg tudok állni a lábamon, és azon is, ahogy Damon hozzám ért. Nyoma sem volt a szobában mutatott gyengédségnek, az érintése durva volt, és erőszakos. Megragadta a karom, majd berángatott a szobába. Belökött az ágyba, majd kapcsolni kezdte az övét.
-    Te szemét, kétszínű, mocskos, rohadt állat.
-    Pssszt…Ne nyafogj, Cicus.
-    Te engem ne merj becézni. Ha tudnék mozogni, már rég halott lennél.
-    De nem tudsz.
Damon levette magáról a pólót, és a nadrágot, csak alsógatya volt rajta. A kezem a hátam mögött volt összekötve, úgyhogy még ütlegelni se tudtam vele. Damon végig simított a hasamon, ugyanolyan gyengéden, mint mindig. Egyszer csak egy bicskát húzott elő a táskájából, majd fenyegetően végighúzta a combom belső felén. Felsikítottam, majd hírtelen két ajak tapadt az enyémre, és fojtotta belém a sikolyt.
-    Nem bántalak, te hülye.
-    Ne szédíts te mocsok.
-    Csak a látszat miatt csináltam.
Nem hittem neki, valahogy olyan gonoszan csillogott a szeme. Hasra fordított, ami a legrosszabb pozíció egy összekötözött kezű, meztelen nőnek. Damon elvágta a köteleimet, majd magához ölelt.
-    Megölöm a mocskokat.
-    Damon… - Zokogtam a karjaiban.
-    Miért nem hiszel sosem nekem? Olyan kis buta vagy.
-    Katherine… Katherine megbűvölte őket. Én… Én akarom megkínozni őket.
-    Jó, de még egy kicsit játszd a szereped. Én most megerőszakoltalak, és mikor hozzád akarnak nyúlni, akkor felfedjük magunkat.
Damon körém csavart egy lepedőt, ő sem akarta, hogy gyönyörködjenek bennem. Megitatott egy zacskónyi vérrel, így elmúlt a vasfű hatása. Összetúrta a hajam, majd a sajátját, felvette a legelégedettebb mosolyát, majd kilökdösött a folyosóra. A fiúk elégedetten, és aktusra készen vártak, de nem sejtették, hogy mi vár rájuk. Eric mikor megragadott, pofán vágtam, majd Damon a másik két fiúnak támadt. Gyorsan a derekuk köré tekertünk némi lepedőt, majd székekhez kötöztük őket. Damon a kandallóhoz ment, és melegíteni kezdte a piszkavasat.
-    Most pedig szépen elmeséled, hogy ki kérte, hogy ezt tegyétek. – Hipnotizáltam el Tomit.
-    Egy göndör hajú nő, vámpír volt, elsőre tudtam, de nem volt bennem védőanyag. Mindenkit elhipnotizált, csak Ericet nem.
-    Tudtam, hogy te vagy itt a köcsög. – Szólalt meg Damon, majd leköpte Ericet.
Tökéletesen példát fogunk statuálni a fiúknak, hogy mi lesz, ha valaha ők is önként képesek lesznek ezt tenni egy lánnyal. Eric székét középre húztam, hogy jól látható legyen. Damon odasétált a kopasz sráchoz, majd a piszkavasat az arcához nyomta. Fájdalmas üvöltés töltötte be a szobát, csúnyán megégett a bőr a fiú arcán.
-    Szívem, átengedem a helyet, majd visszatértek, ha meguntad.
-    Szemét mocskok, egész végig együtt voltatok.
-    Pontosan.
Bemostam neki egyet, Damon addig visszament a kandallóhoz, és ott ügyködött. Egy határozott mozdulattal eltörtem a csuklóját, aminek csontjai átszúrták a bőrét. Nem akartam, hogy meghalljon, így begyógyítottam a sebét. Így annyiszor kínozhatjuk, ahányszor csak akarjuk. Jól összevertem, majd fáradtan ledőltem a kanapéra, és átadtam szerelmemnek a helyet. Damon hozta a kedvenc piszkavasát, és egy lapátnyi parazsat.
-    Most minden gyenge idegzetű forduljon el. Ez erősen tizennyolcas lesz. Jah, hogy nem tudtok elfordulni? Szívás. Haver, most elintézzük, hogy ivarképtelen legyél. Oksa?
-    Ha…ha…ha megmered tenni, akkor…akkor…
-    Akkor mi lesz? Nem tehetsz ellenem semmit! Én csak elintézem, hogy operaénekesnek mehess.
Elfordítottam a tekintetem, ezt nem bírtam végignézni, de én így üvölteni még senkit nem hallottam. Damon úgy kacagott, mintha egy vígjátékot nézne, ő nagyon élvezte ezt. A két fiú hulla sápadt volt, csodáltam is, hogy nem ájulnak el.
-    Oké, édes. Ide nézhetsz.
Minden tiszta vér volt, de Eric dolgai megvoltak. Damon lekötözte a székről, majd fejjel lefelé az oszlophoz erősítette. Félelmetes mosollyal a két fiúhoz fordult, akik úgy remegtek, mint a nyárfalevél.
-    Elfelejtitek, hogy vámpír vagyok, csak arra emlékeztek, hogy agyonvertelek titeket azért, amiért bántottátok a barátnőmet. Elizabeth szintén ember.
-    Ember…
Damon megragadta a kezem, beszáguldottunk a szobába, majd összepakoltunk, és elsuhantunk az első fogadóhoz, amit találtunk. Ismét közös szobát kaptunk, bár az egész elég régimódi volt. Damon elnyúlt az ágyon, biztosan elfáradt a kínzásban.
-    Szeretlek. – Bújtam oda hozzá.
-    Én is.
-    Most akkor mi van velünk?
-    Járunk.
-    Tényleg?
-    Persze csak ha akarsz.
-    Hogy a francba ne akarnék?
Damon édesen megcsókolt, majd elfintorodott. Felkapott a karjaiba, majd egészen a fürdőszobáig így vitt. Levette a ruhámat, majd beletett a hideg kádba, és meleg vizet engedett rám. Jól esett, ellazította az izmaimat, az pedig, hogy Damon is csatlakozott hozzám, csak hab volt a tortán. A mellkasának dőltem, miközben ő a combomat simogatta. A hajamat nem kötöttem fel, így tiszta vizes lett, de Damont ez nem riasztotta vissza attól, hogy a szabad kezével tekergesse.
Újra magam előtt láttam a Salvatore Birtokot, amely legszebb pompájában várta a vendégeket. Hatalmas báli ruha volt rajtam, Damon a lépcsőn állt, várva rám egyik kezét kinyújtva. Elfogadtam a fehér kesztyűvel takart kezet, majd besétáltam vele a bálterembe. Keringőztünk, és még akkor is lejtettünk, mikor a zene már elhallgatott, kizártuk magunkat a világból, csak egymásnak léteztünk. Damon meghajolt, majd elvezetett a szobájába. és kulcsra zárta az ajtót. Kimérten elém lépkedett, majd az állam alá nyúlt, és megcsókolt. Csókja édes volt, enyhén rum ízű. A szemei boldogan csillogtak, majd a hátam mögé sétált, a nyakamba csókolt, és oldani kezdte a fűzőm. Óráknak tűnő percek alatt megszabadított tőle, majd a ruhát szépen lefektette az egyik székre. Ő is ledobta a zakóját, majd visszasétált hozzám. Karjai a derekamra fonódtak, majd az ágyra mászott velem. Nem is vettem észre, hogy mikor vált meg az ingjétől, csak az tűnt fel, hogy az ujjaim csupasz hátán futkosnak. Damon minden ruhadarabomtól megszabadított, majd csókolgatni kezdett. Ujjai a combjaim közé csúsztak, még ajka a nyakamat kényeztette.
Zihálva, és kipirultan ébredtem fel, és még mindig a kádban voltam.
-    Ugye a valóságban nem csináltad azt, mint álmomban?
-    Ki tudja?
-    Mocsok. Amúgy sem érhetsz úgy hozzám az esküvőig.
-    Erről már lekéstél. Majd meglátjuk, hogyan bírod. De azért szeretsz, ugye?
-    Igen.
Damon összekulcsolta az ujjait az enyéimmel, és csak akkor vettem észre, hogy rajta van az eljegyzési gyűrűnk. Közelebb húztam magamhoz a kezét, hogy megbizonyosodjam arról, tényleg jól látok-e.
-    Akkor vettem fel, mikor kidobtam Katherine-t.
-    Nem is vettem észre.
-    Tudom. Általában mással vagy elfoglalva, nem az ujjaimmal.
-    Ez igaz.
-    Ne tudd meg milyen nőt láttam…
-    Az újságodban?
-    Nem, itt a városban.
-    Hú de érdekel…
-    Vöröses haja van, barna szeme, nőszirom illata, és egy aranygyűrű van a gyűrűsujján.
-    Hülye.
Tényleg úgy viselkedtünk, mint egy szerelmes pár, Damon végre csak az enyém. Madarat lehetett fogatni vele, olyan boldog voltam, mint még soha. Nem volt igaza, nagyon is számított, hogy azt mondta, hogy szeret. Most már sose engedem el, még akkor sem, ha könyörög érte.