2011. április 24.

34.fejezet: Kellemes és kellemetlen meglepetések


Sosem kellemes úgy ébredni, hogy arcon locsolnak egy szifon szódával, de abban a pillanatban még is örültem neki. Először csak egy fekete pasát észlelt a szemem, majd ahogy magamhoz tértem megpillantottam Varjút a takarón, aki épp a gazdája kezét csipkedte. Mikor Damon sem méltóztatott felkelni megrántott egy zsinort, ami beindította a szódásszifont, és telibe találta a Damont. Szerelemem gyönyörű szeme elkerekedett, majd előrehajolt, hogy szemügyre vegye, vajon az ő madara tért vissza a túlvilágról.
-    Varjú?
A madár bólogatni kezdett, én pedig azonnal letámadtam, és agyon ölelgettem. Jajveszékelt egy kicsit, majd hagyta, hogy babusgassam.
-    Ugye nem haragszol?
Varjú a fejét rázta, majd ő is odadörgölőzött hozzám, aztán kirepült a kezemből, és a gazdájához tipegett.
-    Annyira, annyira, annyira szeretlek. Persze a gazdádat is.
-    Na azért!

Damon:
Ha vannak istenek, akkor most nagyon hálás vagyok nekik, nem gondoltam volna, hogy valaha is visszakapom Varjút. Úgy tűnik viszont, hogy jól van, pedig beleesett a tűzbe, ergo halottnak kéne lennie.
-    Hol voltál, te hülye?
-    Rendbe szedtem a tollaimat, úgy mégse jelenhettem meg.
Sok cifraságot mondtam volna neki szívem szerint, de most fontosabb dolga van, meg kell nyugtatnia a szerelmét.
-    Menj a családodhoz.
Csipcsirip majdnem feldöntötte, úgy dörgölőzött hozzá, vészesen csörgött, bizonyára erősen hadarhatott. Varjú kihúzta a fészket a szekrény alól, és akkor megpillantottam a világ legédesebb fiókáit.
-    Aprócska, Csipcsirippek!
Azonnal a kezembe vettem az egyiket, aki akkora volt, mint a tenyerem, és jó magas hangon csipogott. Volt még a fészekben három szarka, és három feketébb madár, gondolom azok voltak a fiúk. Már múltkor a kezemben tarthattam őket, de akkor túlságosan a sassal voltam elfoglalva. Csipcsiripp aggódva magyarázott nekem, így úgy döntöttem inkább leteszem a picit. Egyszer csak fájdalmas károgás hallatszott, mintha forró vízbe tettem volna Varjút.
-    Mi a baj?
-    Megégett a bőröm, és Emily hozzáért.
-    Irány az orvoshoz.
-    Útálom a dokikat.
-    Nem érdekel, velem jössz.

Elizabeth:

Varjú kenőcsöt kapott, állítólag vissza nő majd a tolla azon a területen is, csak idő kell hozzá. Tíz percig tartott, még rávettük, hogy muszáj bekenni a sebet, akármennyire is fáj. Varjú makacs egy madár, csak úgy sikerült meggyőzni, hogy eljátszottam, hogy örök haragot kötök vele, ha nem csinálja, amit mondok. A második kenegetésnél a szekrény alá bújt, Damon pedig beetette azzal, hogy kihullik az összes tolla, ha nem kezeljük az égésnyomot. Végül előjött, de utána még percegik duzzogott. Amikor pedig kötést akartunk adni rá, hisztizni kezdett, csapkodott, károgott, Damon csak fogta a fejét, és egyedül Emily volt az, aki le tudta nyugtatni. Végül a polc teteje lett az ideiglenes szállásuk, és csak károgni kell, és azonnal levesszük onnan a sérült varjat.
Elfáradtunk mind a ketten, ideje volt kicsit lazítani. Damon gyengéden megcsókolt, majd keze felfedezőútra indult a testemen, miközben óvatosan fölém mászott. Varjú károgni kezdett, én a beszélgetés csak egyik felét értettem, de Damon direkt úgy beszélt, hogy elismételte a madara szövegét is.
-    Ha nem tetszik, akkor fordulj el. Nem érdekel, hogy van-e füled, vagy nincs, ne figyelj ide. Nem mintha mi nem szoktunk volna hallani titeket játszadozni.
Emily zavarba jött, és inkább elbújt a párna mögé, úgy tűnik a szégyenlőségben rá üt. Ezek a gonosz fiúk folyton csak piszkálják az embert.
-    Damon már megint hol a kezed? – Kérdeztem szerelmem, mikor a combomat kezdte markolászni.
-    Külön utakon jár.
-    Akkor ne járjon.
-    Neked a szád is egyszer külön úton járt, elkalandozott lefelé.
-    Damon! Nem vagyunk egyedül. Emily, téged is mindig piszkál Varjú?
-    Igen.
Az említett úriember károgni kezdett valamit, amitől Emily megenyhült, és odabújt hozzá, majd letelepedtem a párnára, és megpróbáltak aludni.
-    De nyálad vagy öregem. – Jegyezte meg hangosan Damon.
-    Te is szoktál cukiságokat mondani nekem.
-    Hagyjuk a témát.
Végül aztán nem lett semmi, feszélyezve éreztem magam, hogy a madárkák is ott voltak.

 ***
Egy hét telt el, és Varjú elég jól lett ahhoz, hogy kimenjenek a madárházba, ami azt jelentette, hogy végre együtt lehetünk Damonnal. Egy kéthétnyi szabadnapot kaptam, mondván kedves kolléganőm szerint csak rontom ott a levegőt, viszont Damon folyton dolgozott.. Ennek pedig az az eredmény, hogy hulla fáradt esténként.
-    Muszáj mindig fáradtnak lenned?
-    Szerinted direkt vagyok az? Én is akarlak, de kész vagyok.
-    Lazulj el, majd én csinálok mindent.
-    Mindent?
-    Majdnem mindent.
-    Édes, nem megy.
-    Kezdem úgy érezni, hogy nem a fáradsággal van itt a gond. Máskor még a sírodból is kikeltél, hogy szexelhess.
-    Hülyeségeket beszélsz, tudod, hogy odavagyok érted.
-    Katherine-t persze nem utasítottad vissza.
Mindig is bennem volt, és szerintem bennem is lesz ez a kétely, hogy ágyban nem érek fel Katherine-hez, ő mindig, minden körülmények között fel tudta tüzelni Damont, én meg csak szerencsétlenkedem.
-    Ez nem erről szól. Lehetnél kicsit megértőbb.
-    Egy hete már folyton megértő vagyok. Persze fordított esetben te szarnál rá, hogy fáradt vagyok-e vagy sem.
-    Idióta vagy. Inkább alszom.
-    Aludj, nem érdekel.
Persze másnapra elpárolgott a dühöm, és beláttam, hogy hülye voltam, így elterveztem, hogy kiengesztelem Damont. Felvettem a legdögösebb ruhám, mécseseket gyújtottam, behúztam a sötétítőt, és végignyúltam az ágyon, hogyha hazajön, akkor rögtön tudja, mit is szeretnék.
-    Szióka – köszöntöttem a legerotikusabb hangon, ami csak tőlem tellett.
-    Szióka. Mi ez a romantikus style?
Damon nem tűnt túlságosan lelkesnek, de semmi probléma, majd meghozom én a kedvét. Odasuhantam elé, majd a nyaka köré fontam a karom, hozzá dörgölőztem, és a fülébe kezdtem suttogni.
-    Kiengesztellek a tegnapiért.
-    Cica, előtte beszélnünk kéne valamiről. – Fejtette le magáról a kezem Damon.
Ekkor nyitódott az ajtó, és Katherine lépett be rajta, győzedelmes mosollyal az arcán, úgy mintha ez a ház az övé lenne.
-    Damon elmondta már, hogy milyen fergeteges órácskát töltöttünk együtt a kistanáriban? Vagy most akarta? Úgy sajnálom, hogy lelőttem a poént.
-    Takarodj innen! – sziszegte Damon.
Katherine eltűnt, úgy tűnik csak az orrom alá akarta dörgölni a történteket. Teljesen lefagytam, nem akartam elhinni, hogy ez megtörténhetett. Nem csalhatott meg, ugye?
-    Igaz ez?
-    Igen.
Na most végeztem, ha ennyire ő kell neki, akkor én elengedem, érezze jól magát azzal a ribanccal.
-    Mit csinálsz?
-    Pakolok.
-    Minek?
-    Elköltözöm.
-    Ne csináld már.
-    Mit ne csináljak? Nem nézem csak úgy el, hogy megcsalsz. Damon, te egyszerűen képtelen vagy hűséges lenni. Eszedbe jutottam egyszer is, mikor azt a cafkát csókoltad? Nem. Most mit kéne tennem, pofon vágni, ahogy te tetted, mikor azt hitted lefeküdtem Jhonnal? Azt hiszed neked mindent lehet?
Hogyan árulhatott el? Hogy tehette ezt, azok után, amiket keresztülmentünk? Én tényleg elhittem, hogy annyira szeret, hogy más nőre rá sem tud nézni, de tévedtem. Igazam lett, sosem fogom elérni Katherine szintjét.
-    Megbántam. Tudom, hogy szart sem ér, de megbántam. Nem akarom, hogy elmenj.
-     Annyi ideig tartott, hogy összejöjjünk, te meg eldobod egy kis sexért?!
-    Elizabeth, szeretlek.
-    Soha többé nem akarom ezt hallani.
Ekkor törtek utat maguknak a könnyeim, menekülni akartam, de Damon utánam nyúlt. Láttam némi megbánást a szemében, de nem érdekelt. Ezt elcseszte.
-    Hol talállak meg?
-    Sehol.
-    Ha kell, a föld alól is előkerítelek, ezt te is tudod. Nem menekülhetsz előlem, Elizabeth.
-    Majd meglátjuk.
Kitéptem magam a szorításból, majd átmentem a testvéremhez, és elbúcsúztam tőle. Persze ő is marasztalni akart, de nem érdekelt senki. Neki elmondtam, hogy a városban maradok, de nem akartam, hogy bárki is tudja, merre lakom. Magány kell, magány, hogy felejteni tudjak.
Jhon szerzett nekem egy lakást, és azt mondta, majd később rendezzük a tartozást. Mikor újból láttam, csak akkor esett le, hogy teljesen felhagytam a találmány összerakásával. Damon mindenről elvonta a figyelmem, most viszont nem akarok Jhon alá ásni.

Damon:
Hogyan lehettem ekkora idióta? Ő életem második nagy szerelme – az első csak ámítás volt, de akkor is szerettem azt a cafkát -, erre elcseszem egy kis hancúrért. Igazából nem tudom, hogy mi ütött belém, Katherine bűverejének nincs párja. Elizabeth annyival többet ér nála, még is elvesztettem a lotyó miatt.
-    Most, hogy szabad vagy, szívesen visszaengedlek magamhoz.
-    Takarodj innen, te szemét riherongy.
-    Ha még is meggondolnád magad, tudod hol találsz.
A legdrágább házban szállt meg, mindig is nagylábon élt. Soha nem mennék vissza hozzá, nekem Elizabeth kell, és ha beledöglöm is visszaszerzem.

10 megjegyzés:

  1. Hello.

    Bocsi hogy régen írta, sajnálom. Finnországba voltam egy hónapja és most jöttem tegnap hajnalba. :S
    Most bepótoltam a részeket és meg kell mondanom sok minden történt. Damont nem értem. Miért kellet megcsalnia Elizabethet?! :S
    Hát várom hogy Damon mit fog csinálni most. =/

    Puszi: And

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    RHuh, hát remélem jól érezted magad. Hiányoltalak is, ti vagytok csillussal, Ros-aliec-szel az aranytrióm. :D
    A kérdésre a válasz: Mert hülye, és még milyen hülye lesz.
    Kedden dobom az új fejezetet. :D

    VálaszTörlés
  3. szia
    nagyon jó lett:D
    az elején úgy megörültem, hogy él a Varjú ( úgy szeretem azt a madarat )
    a végére... most agyon tudnám verni Damont hogy lehet ilyen hülye, hogy mindig enged annak a ... nem mondom ki tudod úgyis mire gondolok


    boldog nyuszi! remélem sok csokit kaptál:)
    puszi

    VálaszTörlés
  4. Szia!
    Köszönöm szépen, igen, sok csokit kaptam, remélem te is. :)
    Hülye lennék kinyírni Varjúz, ő a legjobb varjú a világon.
    Damon hülye, nagyon nagyon nagyon, de ne aggódj meg fog javulni.

    VálaszTörlés
  5. hello nagyon szeretem a történetedet :) és augy oké nagyon jó h együtt voltak elizabethel de már tényleg kezdtek ugy viselkedni mint egy 50 éves házaspár.. oké h megcsalta me tudom h most ez a történet szempontjából rossz, de ammugy mint olvasónak kelett ez a kis összekapás mert utána édes a kibékülés ^^ szóval sok puszi és nagyon várom a kövit ;)

    VálaszTörlés
  6. Szia!
    Igen, szerintem is kell néha egy kis kalamajka, de azért nem örülnék, ha Damon megcsalna. Előre szólok, hogy a látszat sokszor csal, azért mert épp puszilkodnak, vagy összefekszenek, még nem jelenti azt, hogy minden rendben van.

    VálaszTörlés
  7. szia!
    ezt nem hiszem el. annyira éreztem h most jön vmi rossz.... áhhh. nagyon, de nagyon utálom Kathrine-t.. Damon nem tudom h h tudott a bűvkörébe megint beleesni... érdekes lesz h h fog kibékülni Elizabeth-tel.. bár a helyében nem bocsátanék meg neki egyhamar, sőt lehet h sose (:

    és nem hiszem el. Varjú ÉÉÉLLL!!! ááááh el sem hiszem h itt van... imáádom :D
    na de köszi h visszahoztad :P
    várom a folytatást, és remélem h hnap jóó sok locsolód lesz ;)
    pusziii.

    VálaszTörlés
  8. Szia!
    Te valami médium vagy boszorka lehetsz, mert már három fejezettel ezelőtt tudtad, hogy bajok lesznek :D Damon még sok hülyeséget el fog követni, mire végleg boldogok lehetnek.
    Hülye lennék megölni Varjút, ő az egyik kedvenc szereplőm.
    Nem szeretem a locsolókat, de azért a család
    ból meglocsoltak a fiúk (aki vannak páran).

    VálaszTörlés
  9. brillians fejezet.....imadom es mar tukin ulve varom a kov reszt

    VálaszTörlés
  10. Szia!
    Köszönöm, ma késődélután felteszem a következő fejezetet.

    VálaszTörlés

Ha igazán tetszett a fejezet, írj kritikát, mert csak abból látom a véleményedet!