40.fejezet: Kéjkastély

Egy hete annak, hogy Damon és én újra összejöttünk, nagyon édes volt, egyáltalán nem erőszakoskodott, és még egyszer sem tette szóvá, hogy azóta nem igazán élveztük közelebbről egymás társaságát.
Motoszkálásra ébredtem fel, Damon pakolt éppen valamit, és nagyon úgy tűnt, hogy nem szeretné, ha észrevenném mit csinál.
-    Damon?
-    El kell utaznom, édes.
-    Megyek veled.
-    Ez nem neked való hely.
-    Minden hely nekem való, ahol te is ott vagy.
Damon sietett, és borzasztóan idegesnek tűnt, nagyon nem számított arra, hogy felébredek, és számon kérem.
-    Akkor gyere te, is de vállalnod kell a következményeket.
-    Hova megyünk?
-    Egy régi barátomhoz.
-    Vámpír?
-    Sucubbus.
-    Szuper…
-    Nem kell jönnöd…
-    Hülye lennék elengedni, egy cafkához egyedül.
Damon bizonyára eléggé ki lehet éhezve, ha nem vagyok ott, akkor könnyedén elcsábítja az a nő, akit bár nem ismerek, a fajtája mindent elárul róla. Damon nagyon hezitált, de végül is előhalászta az egyik bőröndömet, és az összes sexi göncömet beledobálta.
-    Valami normális ruhát is pakolhatnál nekem.
-    Luciának kerítőnő fog kelleni.
-    Nem leszek prosti.
-    Te az én tulajdonom leszel. Útközbe elmesélem, csak gyere már.
-    Minek mész egyáltalán oda?
-    Van nála valami, ami az enyém.
Egyáltalán nem tetszett a tudat, hogy Damon ilyen nőkkel hetyegett, és hogy most épp egy ilyen kapcsolatához tart. Engem az a szőke nő is kiakasztott, pedig semmi köze nem volt a barátomhoz. Már előre látom, hogy hogyan fog viselkedni a volt szerető. A gyűrűinket le kellett venni, Damon szerinte mindent elrontana, ha kiderülne, hogy több van köztünk szimpla ágykapcsolatnál.
-    A sucubbusoknál az szeretők tulajdonok?
-    Lucia a túlvilág szabályai szerint él. Ezek a lények képesek utazni a két világ között, de csak varázslattal. Egy ilyen varázsgyűrű van Luciánál, ami az enyém, és ideje, hogy visszaadja.
-    Értem.
-    Elizabeth, akármi is történik a kastélyban, az nem lesz kihatással a kapcsolatunkra. Ami ott történik, az ott is marad.
Nem tudom, hogy Damon mire gondol, de nagyon kezdek tartani ettől az úttól. Mi van abban a kastélyban, amitől annyira óv Damon?
Borzasztó hosszú volt az út, már teljesen elültem a hátsó felem, ráadásul Damon idegességében majdnem felitta az összes vért. Nagyon ideges volt valami miatt.

Lucia egy igazi kastélyban lakott, hatalmas villa volt, gyönyörű márványlépcsővel. Hatalmas vaskerítés vette körül a házat, a garázsban luxusautók parkoltak, a kertben hatalmas medence volt.
-    Damon Salvatore, milyen rég láttalak.
Egy barna hajú, rövid ruhás nő lépkedett le a lépcsőn, vörös tűsarkúja kopogott a kövön. Úgy sétált abban a cipőben, mintha nem lenne a lábán semmit, pedig én két lépést sem tudnék tenni benne.
-    Milyen csinos vagy. – Bókolt Damon, miközben kezet csókolt a nőnek.
A sucubbus velem egymagasságú lehetett, és minden tökéletes volt rajta. Az ajkán vörös szájfény csillogott, a szemhéján ezüstpor fénylett, a haja pedig olyan tökéletesen omlott a vállára, mintha most lépett volna ki a fodrásztól.
-    Te is hiányoztál, szivi. – Smárolta le Lucia a barátomat.
Legszívesebben megmarkolnám azt a tökéletes haját, és a fejét a betonba verném. Mielőtt viszont még kitörhetett volna a mérges vulkánja, gyorsan kapcsolt az agyam, és inkább csak a szemem villogott. Damon most nem a jegyesem, hanem csak a partnerem.
-    Ki a szép hölgy?
-    Elizabeth, a szeretőm.
Nyújtottam a kezem, amit Lucia mosolyogva meg is rázott, majd szájon csókolt. Még soha az életemben nem lepődtem meg semmin ennyire. Damon nem tűnt meglepetnek, csak gonoszan mosolygott rám, majd mikor Lucia elszakadt tőlem ismét felvette a rezzenéstelen arcot.
-    Lucia vagyok, édesem.
Elmosolyodtam, de a zavaromat nem tudtam elrejteni, úgyhogy a szokásos fixírozzuk a padlót módszert választottam. Damon megragadta a kezem, majd felráncigált az egyik szobába, ami bizonyára a legelőkelőbb vendégszoba lehetett.
-    Maradj itt, mindjárt jövök.
A szobában minden vörös volt, vörös volt az ágynemű, vörös volt a szőnyeg, vörös volt a kanapé, csak a fal, és a szőnyeg nem volt vörös. Hatalmas ágy foglalt helyet a szoba közepén, borzasztóan puha volt, selymes, és olyan szívesen feküdnék benne egész nap a szerelmemmel.

Damon:
Szegény Elizabeth, kisebb sokkot kapott, de Lucia mindig így üdvözöl mindenkit. Nem akartam hozni, mert itt sok olyan dolog van, ami nem egy angyalkának való.
-    Szép lány, de kicsit butuskának tűnik.
-    Nem is az eszéért tartom.
-    Gondolom, nem azért jöttem, mert nem bírsz nélkülem élni.
-    A gyűrű most már engem illet.
-    Te is tudod, hogy ez nem fair. Oké, megmentetted az életem, de ez a gyűrű többet ér.
-    Az életed a fontos, vagy az ékszer?
-    Megkapod, ha segítesz nekem megszabadulni egy fejestől. Már hetek óta zsarol, ideje, hogy elküldjem nyaralni a másvilágra.
-    Edd meg.
-    Túl erős. A szeretőd elvonja a figyelmét, te legyengíted, és megeszem. Ha végeztünk, megkapod a gyűrűt.
Nem tetszett az ötlet, hogy Elizabethet belerángassuk ebbe, túl veszélyes. Nem kockáztathatom a szerelmem, egy gyűrűért. Viszont ha megkapom, akkor nagyon sok mindenre képes leszek, és akár örökre sakkban tarthatom Katherine-t.
-    Megcsináljuk.
-    Lenne még valami…
-    Mit akarsz?
-    Olyan rég volt egy jó partnerem az ágyban…
-    Megbeszéltük.
Lucia épp meg akart csókolni, mikor egyszer csak kivágódott az ajtó, és a ketrecbe zárt szőke sucubbus lány lépkedett be rajta. Azonnal felragyogtak lila szemei, mikor megpillantott, de látta, hogy a ház úrnője „háremébe” tartozom, így beljebb húzta a varázserejét. Ha ember lennék, már rég a lábai elé vetettem volna magam, de vámpírként látom az erőmezejét. A sucubbusok egy mezőt képeznek maguk körül, amibe hogyha bekerül egy férfi, sosem menekül.
-    Húgocskám, hát te is előkerültél?
-    Ti testvérek vagytok?
-    Persze ördögfiú. Hol hagytad a rongyodat?
-    Ti ismeritek egymást?
-    Találkoztunk egy kiállításon. Majd a húgod elmeséli, én megyek a Rongyomhoz…

Elizabeth:
Mikor Damon belépett, azonnal a karjába vetettem magam, és szájon csókoltam. Már csak a tudat is, hogy egy nő megcsókolt, borzalmas volt.
-    Damon, mi ez az egész?
-    Lucia ellopott egy mágikus gyűrűt valamelyik Elsőtől, aki ráküldött valakit, de én megmentettem, és úgy alkudtunk, hogy száz évig nála van, aztán megkapom.
-    Elsőtől?
-    Aham, nem tudom hányan vannak, én csak azt hallottam, hogy nagyon veszélyesek, élő legendák, de nem nagyon vegyülnek. Lehet, hogy nem is léteznek.
-    Lucia valahonnan csak szerezte a gyűrűt.
-    Lehet, hogy hazudik.
Az egyik fordításom alkalmával olvastam valamit az Elsőkről, de nem jegyeztem meg, azt hittem csak mítosz, akár csak Drakula. Szóval van néhány hiperszuper vámpír, akiknek mágikus ketyeréi vannak. Ha viszont ez a gyűrű valamelyik Elsőé, akkor mi is bajba keveredhetünk.
-    Édes, előre szólok, hogy nem fogok kesztyűs kézzel bánni veled, és szeretném, hogy tudd, ez csak színészkedés.
-    Tudom.
Damon megcsókolt, miközben a keze szétbontotta az amúgy sem túl sokat rejtő ruhámat. Éreztem a benne tomboló vágyat, és hogy megpróbálja visszafogni, de az valahogy mindig erősebb nála. Boldoggá akarom tenni, és tudom, hogy nem akar bántani.
-    Bocsika, de Lucia hivat. – Jött be kopogás nélkül az ajtón egy szőke nő.
Mikor tüzetesebben megnéztem, akkor vettem csak észre, hogy ez ugyanaz a lány, akit a kiállításon láttam. Gyorsan összehúztam magamon a ruhám, és szúrósan rámeredtem. Damon eltűnt, a lány viszont nem követte.
-    Még mindig veled van?
-    Igen.
-    Furcsa.
Felhúzott orral, és riszáló fenékkel kitopogott a szobából, majd úgy bevágta az ajtót, hogy az egész ház beleremegett.
Fél óra után elegem lett a várakozásból, gondoltam útnak indulok, és megnézem magamnak ezt a helyet. Szinte az egész felsőszint folyosókból, és lakosztályokból állt. Hallottam, hogy néhány szobában igencsak jól érzik magukat. Ez a hely olyan, mint egy hatalmas bordélyház.
Sikerült is jól eltévednem, és mikor már végre megtaláltam a szobánkhoz vezető folyosót, két férfi állta az utamat.
-    Szia Cicafalat.
-    Hello – vetettem oda szárazon.
-    Eltévedtél, virágszál? Visszakísérjelek a szobádba?
-    Megy egyedül is.
Az egyik férfi megragadott a torkomnál fogva, majd a falnak nyomott. A lehelete bűzlött a piától, fekete haja lófarokba volt kötve, de tiszta kóc volt. A másiknak sűrű szakálla volt, és világosbarna haja. Mind a ketten iszákos állatoknak néztek ki, és a kinézet ebben az esetben nem hazudott. A coffos gusztustalanul megcsókolt, a kezével pedig ki akarta oldani a ruhámat, de nem volt ideje, mert lerepült a feje. Szó szerinte lerepült, mindenfelé vér lövelt ki, az élettelen törzs pedig a fölre hanyatlott. A társa menekülőre fogta, de egy kéz tépte ki a szívét a helyéről, a testet pedig elhajította a folyosó végére. Damon úgy fújtatott, mint egy bika, a csuklójáig véres volt. A szobánkig ráncigált, majd belökött az ágyba, és letépte rólam a vértől foltos ruhámat.
-    Megőrültél? Leláncoljalak, hogy a seggeden tudjál maradni?
-    Én csak… unatkoztam.
Természetesen azt is hozzá kell tenni, hogy a szobában nem volt televízió, sőt rádió sem. Olyan volt, mint egy motelszoba, amit direkt egy célja fejlesztettek ki.
-    Unatkozol?! És erre az a megoldás, hogy megbaszatod magad két részeg fasszal? Kurvára elegem van a naivságodból.
Damon sokszor volt már mérges rám, de még sosem beszélt ilyen csúnyán velem. Sosem hallottam még így beszélni. Elsírtam magam, és tudom, hogy szánalmasnak tűnhettem, de én is megijedtem, és az is rosszul esett, hogy folyton csalódást okozok Damonnak. Próbálok jó döntéseket hozni, de sosem sikerül.
-    Ne haragudj, nem akartam így beszélni veled.
-    Igazad van.
-    Gyere, megvigasztallak.
Damon csókokkal borított el, végig simogatta az egész testem, majd hírtelen teljes testsúlyával rám nehezedett.
-    Damon, összenyomsz.
-    Próbálj szabadulni.
Minden erőmmel próbáltam ellökni, de nem sikerült. Ebben a pozícióban kiszolgáltatott voltam, olyan, mint mikor…
-    Megmutatom, hogyan tudsz ilyen helyzetből profitálni.
Damon édesen lecsókolt, majd egy erős rántással magára pörgetett. A hasán ültem, ő pedig csak a derekamat tudta szorítani, így könnyedén kiszabadulhattam, hisz a legérzékenyebb testrésze sem volt messze a kezemtől, úgyhogy ha nem Damonről lenne szó, akkor akár tökön is vághatnám.
-    Látod, így már több esélyed van a szabadulásra. A legjobb viszont, ha elkerülöd a bajt, és akkor nem kell menekülnöd.
-    Én akartam mondani, hogy hozzád tartozom, de nem tudtam, hogy hogyan szokás ezt. Egyáltalán mim is vagy most?
-    A gazdád. Amit most csinálok, fájni fog, de így legalább tudják, hogy az enyém vagy.
Damon előhúzott egy tőrt a zsebéből, ami furcsán fénylett. Tudtam, hogy miért veri ilyen furcsán vissza a napsugarakat: Vasfűbe van áztatva.
-    Bocsi, édes.
-    Damon, mit akarsz csinálni azzal?
-    Nyugi, ne pánikolj.
-    Damon, hagyjál!
Láttam a szemében ahogy megenyhül, majd letette a tőrt az ágyra, és megcsókolt. Visszaforgatott maga alá, és be kell vallanom, hogy ez sokkal jobban tetszett. Szeretem, ha ő az úr, sokkal jobban ért ezekhez a dolgokhoz, mint én. Egyszer csak éles fájdalom nyílalt a vállamba, majd mikor odanéztem egy D betű volt belevésve, alatta pedig egy madártoll foglalt helyet.
-    Damon…
-    Bocsi, édes.
-    Kőkorszaki tetoválás.
-    Kiengesztelhetlek?
-    Igen.
A szeme felragyogott, majd olyan szenvedélyesen lecsókolt , hogy az egész szoba forogni kezdett. Éreztem, ahogy már nem fogja vissza magát, úgy csókolt, mintha fel akarna falni, a keze ott simogatott, ahol ért.
A nap folyamán többször is egymáséi lettünk, Damon pedig egyre vadabb lett, ami nem zavart annyira, csak féltem, hogy a hatalmas vágyhulláma agresszióba csap át. Szerencsére nem történt ilyesmi, és szépen lassan eljött a vacsora ideje. Nem kívánom senkinek azt, ami velem történt. Damon összeláncolta  a kezem, majd levonszolt az ebédlőbe, ahol mindenki pompás ruhában volt, rajtam meg csak egy miniruha volt. Damon Lucia mellé ült, nekem pedig első sorból kellett végignéznem, ahogy nyalják-falják egymást. Ha ez pedig nem lenne elég, akkor a láncok miatt nem bírtam normálisan enni, úgy éreztem magam, mint egy nyomorult szolga. A levest szürcsöltem, a csirkét pedig kézbe kellett vennem, mert a lánc nem engedett eléggé, hogy mindkét evőeszközt a kezembe vegyem.
-    Nem térünk a desszertre? – kérdezte Lucia kihívóan, miközben Damon combját simogatta.
-    Van desszert? – Vigyorgott Damon, majd úgy lecsókolta, hogy az egész ebédlő belepirult.
-    Elég zsúfolt a beosztásom, de neked mindig tudok helyet szerezni az ágyamba.
Összeroppantottam a poharat a kezembe, ami kizökkentette az úrnőt a pasizásból, így legalább a legcsúnyább nézésemmel Damonra tudtam nézni.
-    Mi felmegyünk.
-    Rendben, kedves.
Damon értetlenül meredt rám a szobába, még én fel-alá járkáltam, és szétszakítottam a láncot, pedig elég vastag vasból készült. Legszívesebben fogtam volna az asztalt, és arra a hülye lotyóra borítottam volna.
-    Olyan desszertet kap, hogy beledöglik.
-    Én mondtam, hogy ne gyere velem.
Mérgesen levágtam magam az ágyba, és a fejemre húzta a takarót. Itt mindennek olyan vágykeltő illata van, hogy még duzzogni sem lehet rendesen, mert máris arra gondolok, hogy Damon is bebújik mellém. Ez így is történt, azonnal jött ölelgetni, de ő nem indult be rám, csak vígasztalt, mint egy barát.
-    Na mi az, csak mások előtt vagyok a szeretőd, az ágyban nem?
-    Nem akarom, hogy a szeretőm legyél, mert a párom vagy. Bár… ez nem zárja ki azt, hogy ne érezzük jól magunkat együtt.
-    Egyetértek.
Damon ismét az ajkamra tapadt, majd a szokásos combsimogatással akarta tudtomra adni, hogy mit is szeretne. Gondoltam most jól megleckéztetem a pofátlan flörtölése miatt.
-    Nick – súgtam szenvedélyesen, de a végére persze elnevettem magam.
-    Na ez az pillanat, mikor elment a kedvem. Ne nyúlj hozzám, és nem is szólj egy szót se.
-    Csak szívattalak, édes. Ne vedd a szívedre.
-    Hagyjál.
Damon duzzogva a falhoz fordult, és összegömbölyödött, mint egy kisfiú. Mikor hozzáértem mérgesen fújt egyet, és bár láttam, hogy enged a testtartásán, azért az istenért sem fordult volna felém.
-    Biztos vagyok benne, hogy meg tudnám hozni a kedved.
-    Hagyjál békén.
-    Mi lesz, ha nem?
Damon hirtelen rajtam feküdt, és olyan gúnyosan mosolygott, hogy megijedtem. A szemében örömlángok táncoltak, de mintha kicsit ködös lett volna a tekintete.
-    Ne szórakozz velem, kislány.
-    Már nem vagyok kislány.
-    Ne hergelj, Elizabeth! Mit akarsz? Szexeljünk? Rendben.
Damon a nyakamba harapott erősen, és mélyen, miközben a keze végigkarmolt a testemen. Egy pillanatra megmerevedtem, majd mikor Damon a harapásnyomomba harapott, kicsit elengedtem, de az agyamban azért ott vibrált a félelem. Gondoltam, most kipróbálom, amit tanultam, és megfordítottam a pózt.
-    De vadmacska lett valaki. Nickkel is ilyen voltál?
-    Talán. Haragszol?
-    Igen, de kezd halványulni.
Damon ismét a nyakamba tépett, miközben felült velem, és így az ölébe csúsztam. Élvezettel marcangolta a nyakam, ami kezdett kicsit kellemetlen lenni.
-    Damon, túlzásba viszed a harapást.
-    Tényleg?
Úgy mart belém, mint mikor megölünk valamit, a vérem patakként folyt a mellkasomra, de mivel vámpír voltam azonnal begyógyult. Nem szeretem, amikor Damon büntet, mert az mindig nagyon fájdalmas.
Végül Damon lenyugodott, és ugyanolyan lett, mint mindig. Az ágy borzasztóan puha volt, és annyira finom illata volt, újból és újból Damoné akartam lenni, egészen addig, amíg ki nem fáradunk. Valamiért viszont belőle nem a vágyat, hanem az agressziót hozta ki ez a hely, és nem akarta befejezni a harapdálásomat.
-    Damon, pihenjünk.
-    Én mást szeretnék csinálni, olyan jól érzem magam.
-    Elmegyek fürödni.
-    Te akkor mész bárhova is, ha én arra engedélyt adok.
Damon néha teljesen kifordult magából, úgyhogy jobban láttam, ha felveszem az édes kiscica szerepet, talán attól megenyhül. Mindig is azt mondta, hogy szeret gondoskodni rólam. Gyengéden megcsókoltam, mire ráharapott a számra.
-    Damon, kezdesz túl vad lenni.
-    Nem tudom miről beszélsz – Vigyorgott, miközben végigmarta a combom.
-    Élesíted a karmodat, Cicus?
Semmi válasz nem érkezett, csak újabb harapás, amiből már kezdett nagyon elegem lenni.
-    Nem mondtam vissza, hogy Fikusz.
-    Kit érdekel?
Ellöktem Damont, és a szemébe néztem, ami tiszta köd volt, olyan volt, mintha alva járna. Mi az istent csinál a férfiakkal ez a hely? Megfordultam, hogy háttal legyen neki, hátha veszi az adást, és békén hagy.
-    Tőlem csinálhatjuk így is.
-    Damon, hagyjál már. Nem akarom.
-    Miért?
-    Kezded túljátszani a szereped.
-    Gondolod?
Damon maga felé fordított, a szeme fekete volt, az agyara kipattantak, majd a vállgödrömbe hajtott a fejét, és erősen beletépett. Felsikítottam fájdalmamba, direkt úgy harapott, hogy fájdalmat okozzon.
-    Nem kell hangoskodni. Most menj fürödni, mert tiszta vér, meg ki tudja micsoda vagy.
Még akkor is remegtem, mikor a meleg vízbe ültem. Damon nem volt normális, úgy viselkedett, mint azok a részed disznók, csak ő normálisan nézett ki, és nem bűzlött az alkoholtól. Ez a hely az ördög tanyája. Biztos vagyok benne, hogy nem normális az, hogy ennyire bevadult. Nem akartam visszamenni, féltem tőle, de tudtam, hogy nem maradhatok örökké a fürdőbe.
-    Jó sokáig fürödtél.
-    Kellemes volt a víz.
-    Fürödhettünk volna együtt.
-    Kicsi a kád.
-    Gyere ide…
-    Álmos vagyok.
-    Akkor aludj, nekem úgyis be kell néznem Luciához.
Befeküdtem az ágyba, és vártam, hogy visszajöjjön. Két óra után már kezdett világossá válni, hogy nem fog visszajönni, és természetesen alig bírtam aludni valamit. Képtelenség úgy aludni, hogy közben folyton azon agyalj, hogy vajon mit csinál a barátod egy másik nővel.
Hat óra volt, mikor visszajött, és nagyon elégedett képet vágott.
-    De jó, hogy itt vagy.
-    El voltam foglalva.
-    Érezem. Lefeküdtél vele?
-    Nem is egyszer.
Hát ezt szebben is közölhette volna. Sejtettem, hogy ezt is meg kell tennie a gyűrűért, és azzal nyugtattam magam, hogy ami itt történik, az itt is marad, és nincs kihatással a kettőnk kapcsolatára. Természetesen ez sovány vigasz volt, de arra jó volt, hogy ne bőgjem tele az egész párnát. Halkan zokogtam, hogy Damon ne hallja meg, muszáj volt kisírnom magam, mert attól megnyugodott a lelkem.
-    Halkabban nem megy?
Nem válaszoltam semmit, nem volt kedvem veszekedni, eleget bántott már ma, nem akarom, hogy még a szavaival is belém rúgjon.
-    Ne sírj itt, mint egy kislány.
-    Te kiakadtál, hogy megcsaltalak, én meg sírni se sírhatok, miután lazán bejelented, hogy az éjszakát Luciávál töltötted, és többször is lefeküdtetek?
-    Jaj, édes, na haragudj, ANNYIRA sajnálom – gúnyolódott Damon.
-    Damon, ez fáj nekem.
-    Szerinted érdekel? Gyere enni.
-    Nincs kedvem.
-    Akkor keresek másik szajhát, aki engedelmeskedik.
-    Van itt elég.
Damon felpattant, majd ki akart menni, de az útját álltam. Nem szabad a bolhából elefántot csinálnunk, mert ennek egyszer már rossz vége lett.  Nem fogom hagyni, hogy ismét minden romba dőljön a makacsságunk miatt.
-    Maradj!
-    Itt annyi nő van, aki jobb, mint te. Miért maradnék?
-    Mert neked én kellek.
Damon nem vitatkozott, csak gúnyosan elmosolyodott, majd apró csókot nyomott a számra. Nagyon szerettem volna már elmenni innen, vissza akarom kapni a szerelmemet, mert aki most előttem áll, csak egy rossz másolat.
-    Lefelé!
-    Nem.
-    Vonszold le a kis popsidat.
-    Nem.
-    Lerángassalak?
-    Menj a fenébe!
-    Ezt igennek veszem.
Damon olyan durván láncolt meg, hogy azt hittem kitépi a csuklóm a helyéről. Agresszív volt, durva, és nem normális.
Az ebédlőben már ott ült Lucia, és egy halom szolga, akik folyamatosan hordták az ételt. Úgy tűnik itt inkább a reggelire fektetnek több hangsúlyt, és nem az ebédre.
-    Engedetlen egy szolgád van, Damon.
-    Tudom.
-    Megneveljem? Sok férfi van itt, akik nem bánnák, ha játszhatnának vele.
-    Ő az enyém, majd én megnevelem, ha úgy látom jónak. Csak azért jöttünk le, hogy szóljak, ideje véghezvinni a megállapodást.
-    Kezdhetjük.
Remegett kezem-lábam, borzasztóan veszélyes volt ez a küldetés. Mi van, ha ez is egy Első, vagy micsoda, és akkor aztán mindhárman alulról szagoljuk az ibolyát.
Minden nagyon gyorsan történt, a férfi azonnal az ágyába rántott, mikor elmondtam, hogy az Úrnő küldött ajándékként. Nagyon izmos volt, úgy nézett ki, mint egy testépítő, de értelmesnek tűnt, nem egy ostoba izomaggyal álltunk szembe. A karján mindenféle tetoválás tekerőzött, a haja pedig a derekáig ért. Damon hátulról kicsit megszorongatta a szívét, majd Lucia megcsókolta, és a férfi holtan esett össze. Furcsa, Damon nem halt meg Lucia csókjától, ez a maffiózó pedig igen.
-    És most…
-    Tessék, itt van.
Damon ujjára tökéletesen passzolt a gyűrű, ami majdnem olyan hatalmas volt, mint a talizmánja. Hatalmas fekete kő volt benne, ami zölden csillogott, ha napfény vetült rá. Egy ezüstszínű K betű díszítette, bizonyára a tulajdonos nevének kezdőbetűjével. Nem szívesen találkoznék Mr. K-val, biztosan nem örül, hogy Lucia elvette az ékszerét.
Felemelő érzés volt hazafelé kocsikázni, olyan messze akartam lenni ettől a szörnyű kastélytól, amennyire csak lehetett. Damon a sebemhez tolta a gyűrűt, ami azonnal összeforrt, és semmi nyom nem maradt arról, hogy a tőr vasfűvel volt itatva. A csuklómon lévő heget nem akartam eltüntetni, az a figyelmeztetés arra, hogy mindig legyek résen, mert Katherine keze sokáig elnyúl. Lehet, hogy mostanában nem zaklat, de biztosan forgat valamit a fejében.
Már éjfélre járt az idő, mikor hazaértünk, mindenki aludt, úgyhogy a lehető leghalkabban lopóztunk fel a szobánkba. Damon elment vadászni, én pedig kipakoltam a bőröndöket. Kedvesem nagyon furcsán viselkedett, távolságtartó volt, és nagyon feszültem viselkedett. Félelmetesen önelégült képpel jött vissza, úgy, mint aki épp az előbb… Miért van Katherine illata? Nem hiszel el, nem lehet, hogy… Könyörgöm, ne!
-    Azt ígérted, hogy ami a kastélyban történik, az ott is marad. Vagy a sucubbus meghozta a kedved a hűtlenkedéshez?
-    Sok mindenre meghozta a kedvem.
-    Annyi mindenen átmentünk már, és te komolyan lefekszel azzal a cafkával. Én már nem is kellek neked?
-    Nem.
-    Miért?
-    Miért kellenél? Menj Nickhez, neki biztosan nem futja jobbra.
-    Elegem van abból, hogy folyton miattad szenvedek. Lehet, hogy nem véletlen, hogy lefeküdtem Nickel.
Na ez volt az a pillanat, amikor betelt a pohár. Damon úgy csal meg, hogy még bűntudata sincs. Akármi is történik velünk, az élvezet mindig fontosabb neki, mint én. Ha egyszer megcsal, azt még elnézem, de ez most már sok. Én se tűrök örökké, nekem is egyszer elegem lesz, és ennek most jött el az ideje. Engem most már nem érdekel, hogy Damon mit tesz, vagy hogy kit visz az ágyába. Ha nem tudja megbecsülni a szerelmem, akkor így járt, majd rájön, hogy kit veszített el, csak akkor már késő lesz.
-    Emily megtalál Nicknél, te pedig érezd jó magad.
-    Meglesz.
Nem pakoltam ismét össze, nem érdekelt, hogy lesz-e ruhám, vagy nem lesz. A lényeg az volt, hogy eltűnjek innen.
Nick nagyon meglepődött, mikor csöngettem, de barátságosan fogadott, és megengedte, hogy nála lakjam addig, míg jobbra nem fordul a helyzet. Az iskolába nem mehetek vissza, úgyhogy nagy valószínűséggel beállok pultosnak a Grillbe. Mondjuk nincs sok kedvem ahhoz, hogy nézzem Damon orgiáit. Hatalmas hibát követtél el Damon, és most nem fogok megbocsátani!